sunnuntai 19. tammikuuta 2014

Lyhyesti unkariksi -- egy kis összefoglalás

Koska monet unkarilaiset lukijamme ovat Google-kääntäjän varassa, joskin sangen hauskoin seurauksin, tiivistän seuraavassa muutaman Vinola-jutun unkariksi. Suomalaisille tässä ei ole mitään uutta, mutta toki kääntäjää voi kokeilla myös unkarista suomeen, jos on tylsä päivä.;D

Azonkívül, hogy nyelvtöl függetlenül szeretettel üdvözlünk mindenkit a blogunkban, szeretnék par szóval valamilyen hátteret adni ennek az egésznek. Nem tudom, mennyire divatos Magyarországon mostanában a renoválás, hogy viszonyulnak az emberek a régi házakhoz, és mi számít egyáltalán réginek...

Itt Finnországban nagyjából két irányzat van: Azok, akik nagy odaadással, hagyományokat követve a régit felújitják, és azok, akik inkább újat építenek, vagy régi házat teljesen modernizálnak. Mi az elöbbi csoporthoz tartozunk, vagy legalább szeretnénk tartozni. Ezeknek az embereknek az élet a régi házban minél inkább életmód, és nem is igyekeznek minél gyorsabban és könnyebben megoldani a ház problémáit. Ez inkább azt jelenti, hogy próbálnak valahogy ismerkedni a házzal és megszokni az egyéni tulajdonságait -- és velük élni. A mottó: "Ha eddig is éltek benne, mi sem halunk bele." Remélhetöleg.

A házunkat Vinolának (vino = ferde) nevezzük, de erröl a ferdeségröl majd késöbb részletesebben írok. Most rövidesen mesélek egy kicsit a történetéröl, mert a ház a maga kategoriájában fajtiszta példa: Szépen összefoglalja Finnország háború utáni történetét.

A Vinola 1948-ben épült, olyan területre, ahol kizárólag csak a fronton szolgált, családos katonák kaphattak telket. A város akkori szélén, olyan helyen ahol legalább 10 méteres iszapréteg van (pl. a mellettünk lévö utcán a házak szilárd szikla-alapon fekszenek, és nem ferdülnek el). Mindenesetre, a háború után nagy lakáshiány volt, mert elpusztult 100 000 lakás, s ráadásul 400 000 fö karélt kellett letelepíteni. Államilag segítettek a magánembereket építkezni (nehogy államilag kelljen lakást biztosítani mindenkinek): Bárki ingyen használhatta a típusház terveit, a típusházakat úgy tervezték, hogy minél olcsóbban és gyorsabban épüljenek (félkész faáruból), a fronton szolgált házas katonák segélyt kaptak az építkezésre, és a város telket olcsón adott bérbe. A mi házunk is, söt az egész utca -- s az összes hasonló lakotelep Finnország szerte -- így épült. Olyanok is tudtak most saját házhoz jutni, akiknek korábban semmi lehetösége lett volna hozzá, s így alakult ki egy új társadalmi réteg, a leendö alsó középosztály. A finn regényíró Kari Hotakainen Futóárok utca címü, Finlandia-díjat 2002-ben kapta müve is arról szól, hogy milyen fontos finn férfinak a saját (kézzel épített kertes) ház. :O


Ilyen házat rintamamiestalo-nak (RMT) hivják, onnan jön tehát az titokzatos kifejezés "front ember a ház", ami az Anna google fordításában többször fordult elö. ;D

Egy RMT jellegzetesen:
  • emeletes
  • faszerkezetü (deszka)
  • az alapja kb. négyzet alakú
  • középen van egy kémény az összes tüzhelynek
  • pincés
  • már eredetileg is villányt, vízvezetéket és benti wc-t terveztek bele
Így néz ki a Vinola eredeti alaprajza (1946):


Megváltozott a háború után az egész finn hagyományos telepítéskultúrá. Létrejöttek kizárólag a szük család (apa, anya, 2-3 gyerek) számára tervezett házak. Korábban legalább a nagyszülök laktak együtt a fiatalabbakkal, a paraszt és a nagypolgári családokban cselédek és más munkaerö, és persze több gyerek is volt. Az RMT-hez tartozott egy 500-800 m2-s telek, a kert táplálta a családot (krumpli, répafélék, hagyma, káposzta, alma , ribizli stb.), az apa dolgozni járt, az anya inkább csak az 50-s évektöl kezdve, amikor a rögtön a háború után született un. nagy generációk legkisebbjei is az iskolába mentek. A típusház mintáját követve az 50-s évek végéig így épültek a kertes házak, és csak a 60-s években újult fel a háztervezés. Akkor már az RMT inkább régimódinak és szegényesnek számított, és az akkori szupermodern ház müszaki megoldásai, szobabeosztása, külseje is egészen másképp nézett ki.

Manapság az RMT-t nosztalgia övezi, sokak számára nagymamát és gyerekkori nyarakat juttat eszébe. Szinte mindenkinek vannak hozzá kötödö emlékei. Tekintjük is, hogy semmi sem finnesebb mint az RMT. Mégis annak idején kritizálták, hogy nem követte a finn építéshagymányokat, pl. hogy úgy néz ki mint egy kocka (ellentétben a hosszúkás vidéki házakkal), és hogy a ház minden oldalán van ablak. Ezt egyáltalán nem értem, mert a háború elött városban épült faház nagyon hasonló, a fö külöbség az, hogy rendes gerendából épült, s magasabb (szobák is, s föleg ablakok is), s merevebb a tetö. Ugyanúgy kis telekre épült, s minden irányba nézett az ablak. Általában azért több külön lakást tartalmazott a 20-30-s évekbeli ház, s albérlök, rokonok költöztek az emeletre (vagy itt Dél-Nyugat Finnországban jellegzetes magas alagsorba).

Magam is azok közé tartozom, akik szinte az egész életét egy RMT-ben töltöttek. Természetes számomra a fafütés, hómunka, kert (ez a gyenge pontom...), állandó renoválás vagy annak tervezése. Amikor "kész" a ház, általánanb kb. 20 évig tart, amig mindent fel lett újítva, akkor már elöröl kezdödik a menet.

7 kommenttia:

  1. Käykö sinulla paljonkin unkarilaisia lukijoita? Olen ihmetellyt, mitä ulkomaalaiset saavat irti suomenkielisistä blogeista. Omassa blogissani neljännes käynneistä tulee ulkomailta! Mutta ehkä ne ovat enimmäkseen ulkosuomalaisia.

    VastaaPoista
  2. Voiko ulkosuomalaisia olla niin paljon? Jos lisätään työmatkalaiset, turistit ja Suomi-harrastajat, niin ehkä voi? Nuo unkarilaiset ovat lähinnä kavereitani, jotka yrittävät googlekääntäjän avulla saada jotain selvää näistä kirjoituksista, ja lopputulos on aika huvittava, mutta vähintään puolet sisällöstä jää täysin hämäräksi. Muut ulkomaiset vieraat ovat täysi mysteeri, mutta ne eivät jätä jälkeä itsestään ja ovatkin sellaisista maista, joiden kieltä en pystyisi tuottamaan varmaan edes sillä kääntäjällä. Ne lukuisat malesialaiset ja kiinalaiset ovat varmaan jotain hakurobotteja tai vastaavia, tai ainakin joskus joku puhui sellaista.

    VastaaPoista
  3. haha, elég vicces, hogy a magyar nyelvű bejegyzésnél itt sorakoznak a finn kommentek ^_^
    SZUPER hogy leírtad, köszönjük!

    VastaaPoista
    Vastaukset
    1. A Google fordítóval nézted, hogy miket írtunk?

      Beszélgetösek ám a finnek! :D

      (Még mindig röhögök magamban azon, hogy miket talált ki a Translate... :D Arról viszont jut az eszembe, hogy már rengeteget felejtettem a magyarból. Az egyik nap az oviba mentem gyalog, és szórakoztattam magam azzal, hogy a fejemben terveztem egy kis elöadást a finn társadalom fejlödéséröl. Sehogy sem jutott az eszembe az a szó hogy *zsellér*, emlékeztem hogy két szótagú és -ér a vége. Kerestem és kerestem, és arra jutottam, hogy tölcsér. Mégis valahogy furcsán hangzott az én számban is, és sajnos emlékeztem a valódi jelentésére, és nem tudtam senkit sen szórakoztatni a vidéken lévö tölcsérházakkal.

      Poista
    2. még hogy felejtettél, pffff :) nem sok magyart ismerek aki ilyen lényegre törően és tisztán össze tudta volna foglalni egy ország fél évszázados történetét egy ház leírásán keresztül...

      Poista
    3. Még jo, hogy a háború után már nem voltak tölcsérek! ;P

      Poista
    4. hat ezt el kellett meselnem kazuminak is ==> csak nezett, hogy mi az a zseller, nyilvan sose hallotta meg. pieta, mindig lenyugozol a magyarutadasoddal ^_^ szuperjo

      Poista